Meglepo dolgok történtek nemrégiben Magyarországon. Ráadásul egy média gépezet által vezényelt és vezérelt könnyuzenei tehetségkutató versenyen. Az idei „Megasztár” vetélkedorol van szó, ami mellett most, az egyébként ilyen jellegu musorokat soha meg nem nézo emberek nagy része sem tudott elmenni anélkül, hogy ne legyen véleménye róla, vagy ne kedveljen meg valakit a sok tehetséges, kedves arcú fiatal közül, akár úgy, hogy még szurkol is neki, esetleg szavaz is rá. A meglepetés oka kettos volt: az elso, hogy nagyon hosszú ido eltelte után nem megtervezett, a divatnak és az aktuális igényeknek megfeleloen eloállított „sztárokat” vonultatott fel a külso befolyásoktól egyáltalán nem mentes elektronikus média, hanem zömmel igazi tehetségeket. Ezt már a félidoben szóvá is tette a zsuri is: Most aztán nagyon nehéz dolguk van! A másik meglepetést az a nem mindennapi esemény hozta, hogy idén anyaországon túli versenyzok is a döntobe került, és ez a tény önmagában is túlmutat azon, hogy most felrúgva minden írott és íratlan szabályt, nem egy szokásosan „elore megírt” forgatókönyv szerint haladnak a dolgok, hisz ok itt nálunk senkivel és semmivel nem rendelkeztek, a saját tehetségükön és akaraterejükön kívül. Ez a rendkívüli ero volt az, amit ha nem otthonról hoztak volna, igaz sem lett volna mindaz, ami történt velük. És mivel ok más „mesén” nevelkedtek, a hatás sem maradt el, és az igazi meglepetés is bekövetkezett, amit mi, „mostohaországbeliek” már az elso pillanatban érezhettünk: nevezetesen azt, hogy ha még létezik nálunk igazság, akkor itt Rúzsa Magdinak nyerni kell. Az igazság újra esélyt kapott. Magdi nyert, de ennek az igazi jelentoségét ma még csak kevesen értik meg Magyarországon. Viszont ami késik, az nem múlik… Addig is olvassák rövid riportunkat Rúzsa Magdival, az év hangjával, és (szerintünk) az év show(wo)manjával Bocskor Bíborkával.

Rúzsa Magdi - a vajdasági magyar lány - - Belekerültél egy olyan helyzetbe, amit kevesen "élnek" túl. Vajon meg tudsz-e maradni annak, aki vagy, vagy rákényszerülsz bizonyos új dolgokat felvállalni? - Nekem nagyon fontos, hogy mindig megmaradjak annak, aki voltam és vagyok. Nem fogom hagyni, hogy átformáljanak, mert akkor már nem lennék hiteles. Nem tudnám azt adni az embereknek, amit tudom, hogy képes vagyok adni. Nem hagyom, hogy bármit rám eroltessenek, hogy átformáljanak. Ezen kívül még nagyon sok dolog van, ami nekem fontos. Például az, hogy segítsek az embereken. A munkámmal is összefüggésbe hozható - hisz az egészségügyben méginkább szembesül az ember a komoly bajokkal. Segíteni szeretnék a szegény gyerekeken, akiknek nincsenek lehetoségeik. Akik egy tábla csokoládénak is tudnak örülni, mert az is csak ritkán jut nekik. Megszakad a szívem, ha látok az utcán egy szerencsétlen idos embert - nem tudok elmenni mellette úgy, hogy ne adjak neki 200 Ft-ot, ha tudom, hogy van pénz a tárcámban. És ez nem arról szól, hogy hú, én milyen rendes vagyok, mert segítek. Egyszeruen képtelen vagyok közömbösen elmenni a bajba jutottak mellett. Nagyon-nagyon szeretném, ha igazán hatékonyan tudnék segíteni a nehéz sorsúakon. - Adni jó, ez biztos. Csak van egy nagy veszélye: sokan megpróbálnak visszaélni az adakozó jóindulatával, és a végsokig kihasználják azt. A rosszindulat annyira beleivódott az emberek többségébe, hogy el sem tudják képzelni, hogy valaki jót akarna nekik csak úgy, mindenféle egyéni érdek nélkül. - Én nem azért adok az aluljáróban ücsörgo szerencsétlen embernek, hogy mások lássák. Ezt csakis magam miatt teszem, mert arra gondolok, hogy mi lenne, ha egy nap én kerülnék hasonló helyzetbe. Olyan világban élünk, ahol minden a pénz körül forog, és lassan úgy tunik (vagy azt akarják velünk elhitetni), hogy ez az egyedüli értékméro. - A zenén kívül mi az, ami vonz? - Nagyon szeretem a természetet, ezt a nagyon logikusan muködo rendszert. Voltak már olyan pillanataim, amikor csak ott találtam megnyugvást. Nagyon sok erot lehet meríteni a természetbol, és sok mindenre megoldást is mutat, csak fel kell ismerni, észre kell venni. Ezen kívül számomra nagyon fontos a békesség. A család és a családon belüli harmónia. Az igazi békességre nagyon nagy szükségem van, és állandóan keresem. Aztán ott vannak az állatok… Egyszer azon gondolkodtam, hogy milyen saját családot akarok majd. Nagy-nagy családot - és persze kell kutya, macska, kismadár, kishal. Nekem ez mind beletartozik az ideális családképbe. De tudom, hogy sok mindent kell tennem azért, hogy ezt egyszer el is érjem. Hogy mikor? Nem tartok még ott, hogy azt mondjam, pl. 5 év múlva. Most bennem van a vágy, hogy utazzak, világot lássak. Igazságtalannak tartom, hogy itt élek a Földön, és még csak ezt a részét láttam. Új kultúrákat szeretnék megismerni, idegen világokba bepillantani, ottani emberekkel kezet fogni, vagy mondjuk dzsungelekben járni. Engem nagyon vonzanak ezek a dolgok. Ha majd lesz idom, ha megtehetem, biztos, hogy elso dolgom lesz egy hátizsákkal bejárni a világot. - Azt szokták mondani, hogy mindennek eljön az ideje… - Sokszor veszem észre magamon, hogy nem is tervezek, inkább álmodozom. Persze teszek is annak érdekében, hogy az álmok teljesüljenek, de soha nem szeretem kimondani a vágyaimat, mert félek, hogy akkor nem valósulnak meg. - A "sztárság" is egy kimondatlan valóra vált álom? - Nem érzem magam sztárnak. Ha nincs közönség, akkor én nem vagyok sehol. Ha nincsenek emberek, akik szívesen hallgatnak, akkor én nem vagyok senki. Inkább azt mondanám, hogy nem sztár vagyok, csak egy ember, akit szeret a közönség. És aki szereti a közönségét. - Az ismertség a lehetoségeket is jelentosen kiszélesíti ... - Van aki élni tud a lehetoséggel, és van aki visszaél ugyanezzel. Úgy érzem, azok nevezik sztároknak magukat, akik visszaélnek a lehetoséggel, akik egy ido után elfelejtik, hogy kinek köszönhetik a sikert. Aki viszont élni tud a lehetoséggel, azt mindig szeretni fogják.