„Mindig nagyon kisz�m�that� volt az �letem. Az unokah�gom sz�let�s�t lesz�m�tva soha nem t�rt�ntek velem olyan csod�latos dolgok, amelyek �gy istenigaz�b�l megdobogtatt�k volna a sz�vemet. Befejeztem a k�z�piskol�t, nem vettek fel a f�iskol�ra, munkahelyet sem tal�ltam, �gy �reztem, semmi nem j�n �ssze. Annyira bonyolult volt az �letem, hogy err�l m�g most is neh�z besz�lnem. Amikor az ember fiatal, sz�rakozni szeretne, de nincs p�nze, a sz�leit�l nem akar k�rni, mert azt meg m�r az �ntudata nem engedi, akkor egy id� ut�n kezd elege lenni mindenb�l. M�r kezdtem elk�nyvelni magamban, hogy nekem csak ez jutott, de azt�n r� kellett j�nn�m, nem �gy van. Olyan volt ez az eg�sz, mint amikor a mes�ben a kiskakas tal�lt egy gy�m�nt f�lkrajc�rt. �gy �rzem, most �n is tal�ltam valamilyen nagy kincset. Ez a kincs pedig nem m�s, mint az, hogy �nekelhetek, �s hogy ilyen nagyszer� emberek egy�ltal�n hajland�ak engem meghallgatni”

Ilyen m�g nem volt: bep�nikolt a zs�ri! 2005 okt�ber 26-�n elindult a Megaszt�r harmadik sz�ri�ja �s ez�ttal a mez�ny k�tv�llra fektette a kritikusokat. Vita, huzavona, t�bb�r�s egyezked�s a sz�nfalak m�g�tt - ez volt az els� el�d�nt� megaszt�ros m�rlege. Akik l�tt�k a m�sort, ismerik a sztorit: nem j�k �s rosszak csaptak �ssze, hanem nagyon j�k �s m�g jobbak. Nem is lehetett igazs�gosan d�nteni. Egy dologban azonban mindenki biztos volt: R�zsa Magdinak ott a helye a d�nt�ben.

Magdi a selejtez�n m�g nagyon izgult, de azt�n minden siker�lt, �s ut�lag sz�vesen gondol vissza arra a hihetetlen izgalomra, amivel a sz�npadra l�pett. N�zte az els� Megaszt�rt is, amir�l lek�ste a jelentkez�st, a m�sodikr�l pedig nem kapott visszajelz�st, most azonban rem�lte, semmi sem tudja meg�ll�tani. Amikor megsz�lal a zene �s �nekelhet, akkor m�r �gy �rzi, rossz dolog nem t�rt�nhet vele.

“Kishegyesen �lek, Szabadk�hoz k�zel van, k�r�lbel�l hat-h�tezren laknak itt. Nekem kezdetben a zene menek�l�s volt. Teh�t ha valami t�rt�nt, akkor csak bekapcsoltam a zen�t, �s tomboltam. Szeretn�k valami maradand�t alkotni majd egy nap, hogy ha meghalok, vagy b�rmi t�rt�nik velem, az emberek ne felejtsenek el. Ki tudja? Lehet, hogy valamikor �nekeltem a sz�npadon, �s egy fi� �s egy l�ny �ppen akkor ismerkedtek �ssze, mondjuk egy lass� dalom miatt. �s akkor m�r valamilyen szinten beloptam magam az �let�kbe, �s ez nagyon j� �rz�s!"